Lekváros derelye (barátfüle)
A barátfüle gyerekorom legjobb emlékei közé tartozik. Jó sok lekvárral amit a nagymám tett el a nyáron. Voltak neki több éves lekvárjai is. Mindig tudta, hogy mibe mit kell tenni é melyikhez illik a friss lekvár, illetve melyikhez jó a több éves is. A derelyéhez például mindig régebbit használt fel, mert abban kevesebb volt a nedvesség, így nem áztatta el a tésztát, nem folyt ki belőle, hanem megadva magát a sorsnak barátfüle töltelék maradt. Ezzel leírtam azt, hogy ha tehetjük, kérjünk a nagyitól egy néhány éve eltett szilvalekvárt, mert az a legjobb erre a célra.
Előkészítés: 40perc - Főzési idő: 50perc -
Hozzávalók
4 személyre (
)
- 3-4 szem krumpli
- 1 egész tojás
- 2 ek olaj
- liszt
- só
- lekvár
- zsemlemorzsa
- olaj, a morzsa pirításához
Előkészítés
A krumplit meghámozzuk, kockára vágjuk és enyhén sós vízben megfőzzük. Ha megfőtt, leöntjük róla a vizet és krumplinyomón áttörjük. majd megvárjuk, amíg kihűl.
Amíg a krumplink hűl, elkészíthetjük a pirított zsemlemorzsát.
Egy serpenyőbe olajat teszünk kb. 2 evőkanállal, felforrósítjuk, majd beleszórjuk a zsemlemorzsát, és folyamatos kevergetés mellett, kis lángon, arany barnára pirítjuk.
A kihűlt krumplink közepébe egy mélyedést nyomunk, beleöntjük a lisztet, beletesszük a tojást, az olajat és egy picike sót.
Ezeket az anyagokat alaposan összegyúrjuk, menet közben még öntünk hozzá lisztet, annyit, hogy egy könnyen nyújtható tésztát kapjunk.
Lisztezett deszkára kiborítjuk, és vékonyra kinyújtjuk. Ha van derelyevágónk, akkor azzal egyforma rombusz alakra vágjuk. A derelyevágótól a széle is olyan kis szép csipkés lesz.
Minden második kocka közepére lekvárt teszünk (ha lehet házi lekvárt) majd az üres rombusz formával beborítjuk, a széleit alaposan összenyomkodjuk, hogy ne folyjon ki belőle a lekvár.
Forrásban lévő vízbe belerakosgatjuk, egyenként.
Addig főzzük (kb. 2-3 perc) amíg feljön a víz tetejére.
A megfőtt derelyéket szűrőkanál segítségével kiemeljük, a vízből leöblítjük és lecsurgatjuk.
Óvatosan beleforgatjuk a morzsába és készen is van.
Mi porcukorral szoktuk meghinteni, van, aki tejföllel locsolja meg.
Hozzászólásod ehhez a ecepthez (3)
Feltöltő Kiss Erzsébet, on 2013. február 08. péntekElnézést de nem kellene a fiatalokat olyan receptre tanitani ami nem igazán jön be,mert a sót ha beleteszi a tésztába az eláztatja a tésztát sót a fövő vizbe szokták tenni,viszont a morzsa miután megpirul arra egy kicsi vizet kell tenni hogy megpuhuljon.És a tejföl az ?az milyen lehet?
Bár nem vagyok már olyan nagyon fiatal, mégis a sót a tésztába szoktam tenni, a morzsára nem öntök vizet, és a tejföl? Amilyenre futja a pénzem! Persze nem vitatkozom, biztosan nagyon jó a tanács, de én is így szoktam és a tészta még soha nem ázott el! Nem ígérem, hogy megfogadom a tanácsot, mert el sem tudom képzelni a tésztát só nélkül. Nekem az olyan ízetlen!